Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kéretlen (vagy felkért?) prókátorai nyelvi szőrszálhasogatásba kezdtek, miszerint háborúban nem kényszersorozás van, hanem mozgósítás. A probléma epicentrumába hatolt a szakértő, amikor ezt találta lényegesnek kiemelni annak kapcsán, hogy a szomszédos állam katonái agyonvertek valakit.
Hasonló elkenő, maszatoló szövegekkel van tele a magukat az emberi jogok bástyájaként láttató sajtótermékek, portálok sora, s
beszédes volt a hallgatása számos olyan ismert közéleti személynek is, akinek a jogérzékenységét a Pride betiltása sértette, a kárpátaljai magyar elleni állami merénylet nem.
Egy másik „szakértő” hosszú interjúban fejtegette a Jelennek, hogy voltaképp „kamu Facebook-posztokra” reagált a magyar kormány, amikor kinyilvánította részvétét az agyonvert férfi családjának, s hát különben is háború van, ha nálunk lenne háború, nálunk is lehetne mozgósítani.
A Redditen, a Facebookon virálisan terjednek azok a posztok, amelyek szerint voltaképp nincs itt semmi látnivaló,
az ukrán katonai kórboncnok nem talált verésre utaló jelet. Hát persze hogy nem talált ilyet – élne még egy kicsit a szerencsétlen.
Nincs kedvem vagdalkozni, szitkozódni. Tanácstalan vagyok, és szomorú. Ha efféle pokoli gaztett nem vált ki egységes megrendülést, részvétet, akkor nagy baj van. Nagy baj van, vagy egyszerűen csak rettenetes szegénység: hiszen ki lehet szegényebb annál, aki nem érzi a közösséget honfitársaival?
Azok a „progresszív” beszélő fejek, médiumok, amelyek most fájdalmas lelketlenségről tettek bizonyságot, gyakran lenézően beszélnek a jobboldali személyekről: tanulatlan, begyöpösödött embereknek tartják őket, magukat pedig valódi polgároknak.